HUSZONNYOLC

Kirtan Loor a szeme elé tartotta a kezét, hogy megóvja a leszálló siklók felkavarta portól. A Sipharium könnyedén landolt, leszállófényei fényesen ragyogtak a borleiasi éjszakában. A hajtóművek morgása betöltötte a levegőt, és elnyomta a feljáróhíd zaját, amely most ereszkedett le a földre a hajó aljából.

A hírszercő tiszt Derricote tábornokra mosolygott, amikor az megjelent a hangár lépcsőjén.

– Búcsúzni jött? Ez megtisztel.

– A maga látogatása nem volt olyan szívderítő, mint ahogy képzeli, Loor ügynök – mosolygott vissza Derricote, azzal egy üveget nyújtott át neki. – A látogatása emlékére.

Kirtan elvette.

– Koréliai whisky, méghozzá Whyren's Reserve. Alaposan megvizsgálta a kupakot, és a rajta lévő holografikus vámzárat. – Eredetinek látszik. Az is, vagy méreggel van preparálva, nehogy még egyszer problémát okozzak magának?

Derricote széttárta a karját.

– Ha úgy dönt, hogy kibontja és a fenekére néz, szívesen csatlakozom magához. Megnyugtatom, hogy valódi, és bár igen drága, megvannak a kapcsolataim, hogy beszerezzem. És nem mérgezett, mert köszönetem jeléül adom. Ha nem látogat meg, a Lázadók alaposan meglepnek. Ugyan a végkifejlet akkor is ugyanez lett volna, bár ki tudja. Maga az összeköttetéseivel átirányított az Eviscatorról egy osztag TIE-csillagvadászt, és ezt méltányolom.

A tábornok nyíltsága meglepte Kirtant.

– Csak nem attól tart, hogy visszatérésem a Császári Központba veszélyezteti a maga itteni tevékenységét?

Derricote vállat vont.

– Túl realista vagyok ahhoz, hogy higgyek abban, hogy ezt a hadműveletet sokáig titokban tudom tartani. Remélem, a tapasztalatait a saját előnyére tudja majd fordítani, ami azt jelenti, hogy a jövőben nem leszek felesleges áldozat. Ennek az akciónak voltak előnyei. Remélem, Ysanne Isard is értékesebbnek tartja annál, hogysem másokat a nyakamra küldjön, hogy elpusztítsanak. – Megkeményedtek a vonásai. – Meg aztán, ha látom, hogy maga fenyegetést jelent a számomra, a Lázadók kezétől fog meghalni.

Ez őszinte beszéd volt. Kirtan lassan bólintott.

– A szándék szellemében elfogadom az ajándékot. De analizáltatom, mielőtt iszom belőle.

– Én pedig remélem, hogy a meghívást is ebben a szellemben fogadja el. – Derricote széttárta a karját, mintha az egész bolygót akarná magához ölelni. – A Birodalom halott. Hogy mi lép a helyébe, nem tudom, de a Mag forrong, és a Császári Központ a saját levében fő. Lázadók, hadurak, mindenki végzi a dolgát. Itt régi borleiasi harcosok nyüzsögnek, ez segít átvészelni a bajt. Én még itt leszek, amikor a Császári Központ már nem létezik. Ha csendes kikötőre lesz szüksége, ez jusson az eszébe!

Kirtan felemelte a fejét.

– Köszönöm, tábornok. Emlékezni fogok rá. Remélem, nem lesz szükségem rá, de ha igen, tudni fogom, hol keressem!

– Jó utat a Császári Központig, Loor ügynök. Kirtan felemelte az üveget, a másik kezével tisztelgett.

– A legközelebbi találkozásig.

Wedge enyhe émelygést érzett a gyomrában, olyat amilyet az Endor óta nem tapasztalt. Salm tábornokra pillantott. A férfi az eligazító asztalának túloldalán üldögélt, és csukott szemmel éppen azt fontolgatta, mit mondjon Ackbar admirálisnak. A terv, amit az elmúlt héten kidolgoztak, működhet, de igen veszélyes és sokban függ az időpont jó kiválasztásától.

Kinyílt az eligazító ajtaja, és Ackbar admirális lépett a helyiségbe. Mindkettejük felé bólintott, majd helyet foglalt az asztalfőn.

– Magukat meg milyen szél terelte így egybe?

Salm elmosolyodott, és megnyomott néhány gombot az adattábláján. A kis szerkezet információt küldött az asztal közepén álló holografikus projektornak, ami fölött csillagmező kezdett derengeni, majd lassú forgással szikrázni.

– Megtaláltuk a módját, hogyan foglalhatjuk el a Fekete Holdat.

A kalamári hátradőlt a székében.

– Nem emlékszem rá, hogy tudattam volna önökkel, melyik bolygó a Fekete Hold.

Wedge megrázta a fejét.

– Ez így van. És a parancsnak megfelelően a koordinátákat a hadművelet befejezésekor kitöröltük mind az asztromech droidokból, mind a navigációs komputerekből. A hadművelet biztonságát tekintve sajnálatos módon azonban az egyik asztromech droidunk rendelkezik olyan fejlett nyomozóprogrammal, melynek segítségével felépíthette a szektor csillagtérképét.

Ackbar halbajusza megrezdült.

– Valamit tenni kell, hogy ezen változtassunk.

– Egyetértek, admirális, csakhogy ez a droid, amely Antilles parancsnok egységében található, felbecsülhetetlen információkat is közölt arra vonatkozóan, hogy miért veszítettük el a csatát, és hogy miképpen számolhatunk le a Borleiasszal.

– És mi több, uram – mutatott Wedge a csillagtérképre –, a számítógép izolálta a triádot.

A holokép megnőtt, és a csillagköd peremén a fénypontok kiúsztak a képből, középen pedig három csillag ragyogni kezdett. Zöld vonal kötötte őket össze. A háromszög alapjánál egy apró nyíl mutatott lefelé, jelezve a Mag és a Coruscant irányát.

– Ez a három rendszer növekvő sorrendben a Mirit, a Venjagga és a Pyria. A középső, a Venjagga az otthona az Evisceratomak. A Jagga-Kettőn van a támaszpontja, és a feladata a rakétagyárak védelme. Noha a termelés birodalmi mércével mérve csekély a tény, hogy még mindig gyártanak ott lövedékeket, elég ok a védelemre.

Salm a legfelső rendszerre mutatott, amely gyakorlatilag egy vonalban volt a Borleiasszal.

– A Mirit az otthona az Ord Miritnek. A Birodalom feladta ezt a bázist az endori csata után, és a garnizonokat a Korélia közeli hajójavító műhelyek védelmének szolgálatába állította. Az Ord Mirit olyan távol esik, hogy számunkra semmi jelentősége nincs, akár annak idején Ord Pardronnak. Mégis, abban a szektorban van, amelynek védelme az Eviscerator feladata.

– Végül itt a Borleias. – Wedge megnyomott egy gombot az adattábláján, mire a csillagtérkép helyét egy bolygó foglalta el. – Amikor ott jártunk, mielőtt felfedeztük a bolygó igazi potenciálját, egy generátorállomással és legalább két-három interceptoregységgel kevesebb volt ott. Minden erre vonatkozó adatot a Birodalom adattárából szereztünk meg, mégpedig bothai segédlettel. Sajnos azonban az információk nem voltak hiánytalanok.

Wedge bólintott.

– Visszamentünk, és megnéztük a korábbi borleiasi feljegyzéseket, amikből választ kaptunk a kérdéseinkre, amiket sajnos nem tettünk fel az első támadás előtt. Amikor a Birodalom még létezett, az Alderaani Biotikai Intézet a bolygó túloldalán felállított egy kutatóállomást. Ehhez tartozott egy geotermikus generátorállomás és egy leszállóhely is. Mivel mindez a bolygó északi féltekéjén található, a zord időjárás miatt mindent a föld alá telepítettek. Az űrből csak több felderítő-pásztázó eredményeit összevetve lehet felfedezni.

– Antilles parancsnok igazat beszél, uram, és a bolygó felderítése valószínűleg felhívná a figyelmet ránk és a császári bolygó iránti érdeklődésünkre.

A kalamári egy fejbólintással nyugtázta Salm megjegyzését.

– És miért nem voltak a Birodalom adatbázisában erre vonatkozó információk, tábornok?

– A kutatóállomást évekkel ezelőtt bezárták. Feltételezzük, hogy a jelenlegi parancsnok, Evir Derricote ismét üzembe állította, és különféle termékeket állít elő ott, elsősorban élelmiszert, amit a feketepiacon keresztül értékesít az alderaani menekülteknek. A felettesei ezt nyilván az ellenségnek nyújtott segítségnek tartanák, ezért érthető módon eltitkolták.

– Tehát azt gondolja, hogy a gyár generátora szolgáltatta az energiát a támaszpont pajzsának felélesztéséhez?

– Igen, uram. – Wedge a vékony vörös vonalra mutatott, ami a támaszpontot a biotikai gyárral összekötötte. – Ez az alagút egy és negyed kilométerrel a felszín alatt köti össze a két objektumot. A hegygerincnél egy ferrobeton építmény köti össze az alagút két oldalát. Ez a gyenge pont. A generátor mélyen a föld alatt van, azt protontorpedókkal nem lehet megsemmisíteni, de nem is volna értelme, ha át akarjuk venni a bolygó irányítását.

Ackbar bólintott, és uszonyszerű kezével megérintette az ajkát.

– Ha megsemmisítjük a kapcsolatot, visszaáll az eredetileg becsült erőviszony. Ha visszamegyünk, ugyanúgy lerombolhatjuk a pajzsot, mint azt korábban tettük. Így elfoglalhatjuk ugyan a támaszpontot, de az Eviscerator még mindig visszajöhet.

Salm megrázta a fejét.

– Semmire nem megy, ha túl későn érkezik. A tervünk lényege, hogy figyelemelterelést végzünk a Jagga Kettőnél. Az Emancipator és a Liberator a rendszer túloldalán lépnek a rendszerbe, a hetedik bolygó... egy sűrű gázóriás gravitációs terében. Ott szembe találják magukat a Védőszárnnyal, ami az Evisceratort a TIE-k kiküldésére kényszeríti. Az Eviscerator azután ki fog lépni a képből, hogy a vadászai nyugodtan végezzék a dolgukat.

Teljes sebességgel is két órába telik, mire a gépeink összetalálkoznak. Mi nem fogunk teljes sebességgel rohanni, a csillagromboló pedig a háttérben marad. Az Eviscerator ebből azt fogja hinni, hogy menekülni akarunk, és fontolgatni fogja a támadást. Amikor az Interdictor végül feláll a támadáshoz, a gépeink fénysebességre kapcsolnak. A csillagromboló Ord Mirit felé indul, a vadászok meg a Borleias felé. Az Eviscerator nem tud a csillagromboló után menni a helyzete miatt, meg mivel a közelben van az Interdictor cirkálóként működő bolygó.

Ackbar félig behunyta a szemét.

– Tehát a Borleias felé indul.

– A vadászai nélkül? – Salm megrázta a fejét. – A TIE-vadászok nem képesek maguktól a hiperűrbe ugrani, ahogyan az X-szárnyúak. Azokat össze kell majd gyűjteni, és az időbe telik. A Borleias meg tudja védeni magát, tehát a Venjagga rendszerben végzett elterelő hadművelet célja az, hogy az Evisceratort Ord Mirittől tartsa távol.

Az admirális Salmra emelte a tekintetét.

– És miből fogja az Eviscerator kapitánya azt hinni, hogy az Ord Miriten valami értékes van?

Wedge elmosolyodott.

– Úgy gondoljuk, akadna néhány bothai kém, aki szívesen jóvátenné a hibáját, és elhíresztelné a Birodalom hírhálózatán keresztül, hogy az Ord Miriten felfedeztünk egy valamikori titkos támaszpontot, amely esetleg fényt deríthetne az elveszett Katana flotta hollétére.

Látván szavainak Ackbarra gyakorolt hatását, borzongás futott végig a gerincén. A Katana flotta egykor nagyon valóságos volt, de már a klónháború idején is csak mint legenda élt. A mintegy száz hajóból álló flotta egyszer kiugrott a hiperűrbe, és azóta senki nem tud róla. A Birodalom erejét ez jócskán meggyengítette, de ami fontosabb, az új tulajdonos erejét rendkívüli módon megnövelheti. Ha a Szövetségnek sikerül megkaparintania, a Lázadók gyakorlatilag legyőzhetetlenné válnak. Ha császári tiszt találja meg, a Birodalom lényegében újjáéledhet.

– Épeszű katona nem hiszi, hogy a Katana flottát meg lehet találni. – Ackbar szája mosolyra kerekedett. – De épeszű katona nem utasítja el, ha lehetőségé nyílik arra, hogy megtalálja. Az Eviscerator tehát Ord Miritre megy, az pedig tizenkétórányira van a Borleiastól.

– Adjuk hozzá a Venjaggától Ord Miritig tartó négy órát, és tizenhat óránk van, hogy elfoglaljuk a Borleiast. – Wedge ünnepélyesen bólintott. – A Borleias lerohanása igen egyszerűen indul. A Zsiványkommandó egyszerűen szétlövi a csatlakozást. A puszta le- és felszállás elég figyelmet vonz majd, s míg mi csatába bocsátkozunk a támaszponttal, Page hadnagy és kommandósai a csatlakozás helyén beszivároghatnak a támaszpontra, és működésképtelenné tehetik azt. Ha ez sikerül, az ellenünk vezényelt TIE-vadászok csak akkor veszik észre, hogy a támaszpont gazdát cserélt, miután visszatérnek. Ha a kommandósok már a támaszponton vannak, mi akár indulhatunk is haza.

– A Védőszárny és a Venjagga melletti vadászok megérkezése pedig elvonja a figyelmet a támaszpontról, így Page emberei nyugodtan dolgozhatnak, és nem kell nagy károsodást okozniuk a berendezésekben.

Ackbar bajusza folyamatosan rezgett.

– Ezt a hadműveletet nagyon szigorú biztonsági intézkedések mellett kell végrehajtani.

– Igen, uram, de máris előnyben vagyunk. Derricote nem feltételezi, hogy visszatérünk, mert a hold mostani helyzete akadályozna bennünket a kilépéskor Készítünk egy szimulátorprogramot, ami eltereli a figyelmet az igazi célpontunkról. Egy holdfelszíni gyakorlat nagyon hasonlít az aszteroidaövezetben való átkelésre. Ettől a pilótáink azt fogják hinni, egy gyűrűs bolygó ellen megyünk – mosolyodott el Wedge. – Ezúttal a pilótáink valóban nem fogják tudni, hova készülünk, egészen addig, amíg meg nem pillantják a célt.

A kalamári bólintott.

– A másodtisztje előtt is el kell titkolnia a célpontot.

– Tudom, és úgy is lesz. Ő nem vesz részt a hadműveletben, ezért sem fog tudni semmit.

A kalamári lassan felállt.

– Azt gondolom, ez egy jó terv, és jól végződhet. De azért egyvalami nyugtalanít. Mégpedig a Zsiványkommandó és a katonák miatt.

– Uram?

– Ha a hadműveletet egyszerre indítják meg a Borleiasnál és a Venjaggánál, csak remélhetem, hogy az Evisceratomak nem jut eszébe elsősorban a Borleiast védeni, különben romba dönti az elképzelésüket. De ami ennél is fontosabb, a Borleiashoz a segítség négy óra alatt érkezik meg. A létfenntartó rendszer három órára elegendő. Bárki marad itt, az megfullad.

– Tudom, uram.

– És az emberei is tudják?

Wedge megrázta a fejét.

– Majd megtudják indulás előtt. Hat működőképes hajóm van. Ez önkéntes bevetés lesz.

– És igen vakmerő. – Ackbar admirális ünnepélyesen bólintott. – Tekintsük át még egyszer, hogy nyugodtak lehessünk, a valószínű kockázat megéri-e! Pillanatnyilag úgy vélem, el tudnám adni az Ideiglenes Tanácsnak, de apróbb változtatásokra számítani kell. De ha sikerül, akkor valóban nyitva áll az út a Coruscantra.